Vadalma
elbeszélés
Vadalma lX. fejezet
Lassan kinyitotta a szemét, és foltokban már látta az alakokat
maga körül. Tudta, hogy nem halt meg, bár nagyon könnyűnek,
érezte a testét, és tisztának a tudatát, mintha átemelték volna egy
másik létsíkra. Kitisztult a kép a szeme előtt . A körülötte állók
arckifejezését látva, úgy gondolta, félnie kellene valamitől,
vagy szenvednie, de ő csak hatalmas megkönnyebbülést érzett.
Ebben a percben minden világossá vált számára.
Egyszerre látta a múltat, jelent, és a jövő lehetőségét.
Tudta, hogy a halálán volt attól a sok vegyszertől, amit Vadalma
azokba az imádott mézes bonbonokba injekciózott, amit jó régóta
evett, és végül dühében befalta az egészet, amikor Szilárd elmesélte,
miket tudott meg a barátnőjéről! Makacsul ellenállt, hogy elhiggye,
pedig a férje nyomozó barátja Pali ott, helyben megerősítette.
„Két év az életemből, és a legszebbnek hitt barátság ,csak porhintés,
és átverés lett volna? A legbizalmasabb és legszeretettebb barátnőm
ezt tette volna velem csak azért, hogy a férjemet megszerezze?
Ilyen ember nem létezhet, ezt nem hiheti senki! Ez az egy maradt
nekem, ezt is elvennétek tőlem?”
Akkor magára csukta az ajtót, elővette a táskájából a Vadalmától,
néhány hete kapott teli zacskó mézrum vackort….
Nagyon gyorsan jött a segítség, mikor Szilárd utána ment, és ő,
kezében az üres zacskóval üldögélt a fotelban, kikerekedett szemekkel,
és mély megdöbbenéssel, amiért valóban olyan rosszullét gyötörte,
amit meg sem tudott fogalmazni.
„Ez tényleg mérgezett volt! Ezek szerint, a világ, és az én személyem
közel sem volt olyan varázslatos az utóbbi időben, ahogy azt hittem!
Tudatmódosítóval voltam tele, én, aki a szilveszteri pezsgőt is csak
becsületből iszom meg? Ezt a szégyent, és bűntudatot, ezt a
fájdalmat már az én lelkem sem bírja ki, itt a vég!”
A mentőben már nem volt magánál, és két napig eszméletlen volt
amíg átmosták a szervezetét, és közömbösítették a felhalmozódó
méreganyagot. Mikor Szilárd egy héttel ezelőtt talált egy fél
zacskó mézrum bonbont ,akkor jutott eszébe, hogy Pali valami drog,
vagy gyógyszer utáni kutatásra ösztönözte, mert Vadalma
drogdílerekkel van kapcsolatban. Keresett, kutatott, de csak ezt a
csokoládét találta, ezen kívül semmit. És bizony ez volt a telitalálat!
Amikor az egészet átadta Palinak, akkor már hivatalossá válhatott a
droggal való visszaélés, és az emberölési kísérlet vádja Vadalma ellen.
A dílerrel együtt kapták el,épp vásárolt. Tele volt a lakása, és a táskája
bizonyítékokkal! Hiába volt a pénze, jó ügyvédei, befolyásos ismerősei,
mindenki Róbert barátja volt, és most menekültek, mint patkányok a
süllyedő ajóról, hisz most a férj vagyonosodását, és halálát is újra
vizsgálják!
Szerénkét is megfigyelés alatt tartották egy ideje, hisz ez a szabály!
Ennek köszönhetően menthették meg az életét is. Na és persze Szilárd
éberségének, és Pali segítségének köszönhetően. Csak az az utolsó,
átkozott zacskó, az esett ki a képből!
Most ott álltak körülötte, az anyja, Szilárd, Pali, és még néhányan a
családból, és a barátok közül. Látszott az aggodalom, és az együttérzés
az arcukon. És mégvalami, amit így együtt sose látott, sose
érzett ilyen egyértelműnek. Érezte a többiek bűntudatát. Nem, nem a
sajátját, határozottan érezte, hogy ez a körülötte állók rezgése!
Most eszmélt rá, hogy mindenre emlékszik amire rádöbbent, amit
látott, és érzett a haldoklása alatt. Ez nem olyan érzékcsalódás volt,
mint az elmúlt hetekben, ez egy tiszta tudatú ember életre eszmélése.
Talán több is annál!
Az orvos később elmagyarázta, hogy az agyat ért méreg-sokk hatására
módosulhat néhány agyi funkció, esetleg a szerotonin visszacsatolás.
Nagyon ritka esetben előfordul, hogy ujjáépül és tökéletesebb lesz,
mint eredetileg. Ez némi pozitív személyiségváltozást is eredményezhet!
Ez egy, a nagyon ritka, és a nagyon szerencsés „ujjászületések” közül!
Az orvos azt gondolta magában,ő az a páciens, akinek még receptre is
felírná mindezt, ha lehetne,mert a két nap alatt olyan részletes
információkhoz jutott Szerénke életéről, hogy sokat tapasztalt orvosként
is megrázó volt számára. Iskolapéldája a gyermekkori és ifjúkori abúzustól,
és a későbbi izolációs szindrómától szenvedő negyvenes korosztálynak,
akiket mindez még a gyermekvállalástól is visszatartott. Mindezeket
megkoronázva az, akitől az emberi odafigyelést,igaz barátságot,
és feltétel nélküli szeretetet kapni vélte, egy "Lukrecia Borgia"!
És itt a hangsúly, a feltételnélküli, elvárásnélküli, és ítélkezésnélküli
szeretet, és kötődés megélésének szükségességén van! Ezt,
- ideális esetben - az ember a szülőktől és később a párjától kapja.
Ellenkező esetben, - ahogy Szerénke is - lelkesen besétál a
" mérgező Vadalmához" hasonló manipulátorok csapdájába, akik látszólag
a vágyott paraméterekkel kínálják a barátságukat!