Vadalma         I.fejezet

 

   Külső szemlélőként ő sem gondolta volna, hogy egy egészséges, jó körülmények között élő ember elveszítheti a saját életének irányítását, érdekeinek, alkati és szellemi igényeinek érvényesítési képességét. Így utólag, számadást vetve értette csak meg, miért is él úgy, ahogy él. Életének alakulásában, sokkal jelentősebb befolyással bírtak a gyermekkori, és a serdülőkori impulzusok, tanult, és rá kényszerített viselkedési sémák lenyomatai, mint azt  hitte volna.

    Az ember folyamatos változásokon megy át minden életkorban, és ideális esetben a környezete és az intelligenciája segítségével ragyogóan ki tudja köszörülni azt a csorbát, amit kora ifjúsága alatt szenvedett el a személyiségfejlődése. De mi van akkor, ha az eleinte szülői rutintalanságból, butaságból adódó, káros gyermekkori ingerek kibővülnek a fejlődésképtelenségük, és az önzésük által okozott károkkal? Majd mindezek után serdülőkorban hatványozódnak, a felnőttek gyarlóságaiból, személyiségük hitványabb részének sallangjaiból leszakadó csapások impulzusaival! A kamaszkor a legfogékonyabb, és addigra,vagy épp akkor,  minden gyerek végigasszisztálja a szüleinél, az apai-anyai szerepük tanulását, a családi viharokat, válást, meg néhány új családalapítást.

     Logikusnak tűnne az, az elképzelés, hogy az ember a korral elfelejti a sérüléseit, legyen az testi, vagy lelki vonatkozású. A természet azonban csak a testi sebeket forrasztja be maradéktalanul, a lelkieket legfejjebb elfedi néhány markáns jellemvonással, mígnem idős korban felszínre törnek. De a köztes időben, a feledés homálya sem akadályozhatja meg, az elszenvedett nevelési anomáliák, családi gyötrelmek, és kényszerek által okozott károkat abban, hogy kiütközzenek az ember természetén, az önmagához, az életéhez, és a kapcsolatrendszereihez való viszonyán.

    Abban az életkorban, mikor az értelme már komoly tényezővé vált, érezte,tudta, hogy valaki más életét éli, de  mintha egy láthatatlan polip csápjai tartották volna mozdulatlanul abban a lelki, szellemi és fizikai közegben, ami diszharmóniát okozott a lényében.

 

 

 ll. fejezet

 

x

x