Vadalma             Epilógus

 

  

    Szilárd megmentette az életét, ennél nagyobb szerelmi vallomásra nincs

is szüksége.Eddig is szerette őt, mostantól még erősebb a szövetségük. Az

érzelmeik minősége sokkal értékesebb, és nemesebb, a heves, és kajla

ifjúságuk érzelmeinél. Ezen kívül arra is rájött, hogy mindenkit szeret, és

mindenkinek megbocsájtott mindent. De felejteni soha nem fog, ostobaság

lenne sutba dobni azt a rengeteg hasznos tapsztalatot! Bár egyikük sem

szándékozik semmiféle idegent, vagy akár hirtelen felbukkanó, ismeretlen 

rokonokat sem beengedni az életükbe - semmi okuk attól félni, hogy 

elszigetelődnek. Most látszik csak igazán, milyen sok barátjuk, és

hozzátartozójuk van.Szerénke magabiztossá vált, helyére került az

önértékelése, a kisebbrendűségi komplexusát maga mögött hagyta.

És miután ráébredt, a valódi okokra ami miatt nem  mert eddig

gyermeket vállalni, Szilárd nagy örömére rájött, hogy igenis

vágyik a gyermekre. Nem ő lenne az első nő, aki harmincnyolc

éves korában  szül! Már tudja, hogy ha világra hoz egy életet,

nem fogja tönkre tenni a saját tudatlanságával, lelki defektusaival,

vagy felelőtlen hatalmi harcaival.  

 

„ Nevezd meg a gonoszt, és máris megszűnik a hatalma feletted!”

 

 

    

 

 

 Vendégkönyv